A Global Search for Education: Most a mi idő Dance?

Írta: C. M. Rubin május 16, 2018

“A tánc egy művészeti forma, amely kiváltja az érzelmek és érzések, mint senki más. Ez lehetőséget ad arra, hogy vizsgálja meg fontos kérdések zsigeri és érzelmileg, a legjobb nyelv a világon, a mozgás a test.” –– Rob Fruchtman

Ahogy a Föld népessége tovább növekszik, migráció és a növekvő társadalmi és kulturális sokféleséget átalakítják országok és közösségek. New York Battery Dance Tánc elindította a Kapcsolódás programok 2006. Azóta, A program átterjedt 6 kontinensek, 50 országok, 100 városok, és 1,000 iskolák. Bár a program volt a részesedése a kihívásokra, Alapítója Jonathan Hollander úgy véli, hogy „nincs megosztottság már túl nagy a táncművészet, elsőbbsége mozgás, A közös emberiség, és kifejezése, átfogni.”

Producer: Cornelia Ravenal, Mikael South Kő, Wendy Sax mozgó történetek Egy ragyogó új dokumentumfilmje Wilderness Films következik hat táncos Battery Dance Indiából Kelet-Európában, hogy a Koreai-félszigeten, hogy a Közel-Keleten, mivel rászoruló fiatalok segítése, hogy kifejezzék magukat a mozgásra. Ravenal azt mondja, hogy a trauma túlélő értette a művészet erejét, hogy „gyógyítani és átalakítani.” Ravenal együtt férjével partner Mikael Soders együttműködött Hollander a film, mert hitt ez a történet, hogy el kellett mondani.

Csatlakozott hozzánk a globális keresési Oktatási beszélni mozgó történetek a Cornelia Ravenal, Jonathan Hollander és Rob Fruchtman, az igazgató a film.

Rob mi inspirált, hogy ez a film?

Számomra a rendező, tánc egy művészeti forma, amely kiváltja az érzelmek és érzések, mint senki más. Amiatt, abból az okból, dance segítségével kinyit a titkait, érzelmek és vágyakozás bennünk, whether we’re trained dancers or ordinary bi-pedal beings. Dance is both a way in and a way out. Ez lehetőséget ad arra, hogy vizsgálja meg fontos kérdések zsigeri és érzelmileg, a legjobb nyelv a világon, a mozgás a test. Nincsenek szavak. Csak kifejezés származik elme és a test beszél egymással.

“Amint a gyerekek elkezdenek mozogni, nyitnak csatornákat. Kezdik megérteni magukat új módon, és ahogy felébrednek a saját érzéseit, ők jobban tud együtt érezni másokkal.” — Cornelia Ravenal

6 táncosok, 4 országok, 1 hét. Can you talk about the challenges of working with the Gyermekek New Delhi, Bukarest, Busan, és Amman?

Kornélia: The film follows Battery Dance to four countries: India, ahol dolgoztak a lányok áldozatául nemi erőszak; Románia, fiatal roma (cigányok) re Európa egyik legrosszabb nyomornegyedek; Dél-Korea, Észak-koreaiak, akik életüket kockáztatták, hogy elkerülje; és Irak, egy fiatal muzulmán táncos harci túlélni. Kezdtük hajtásokat Indiában, ahol a legtöbb lány a műhelyekben túlélte valamiféle szexuális kizsákmányolás. Mert annyira sebezhető, Mikael és én bérelt egy helyi, Hindi nyelvű személyzet tapasztalattal dokumentálása túlélők. Ez volt a legérzékenyebb a hajtások, ahogy létrehozásához szükséges bizalom nem csak a résztvevők, hanem a civil szervezetek az őket gondozó. Néhány lány is volt súlyos testi fogyatékkal, which demanded extra care from both teaching artists. Végül, Tadej volt a mozgatott dolgoznak ezekkel a lányokkal, mert vele volt, ami néhány legszebb pillanatok a filmben.

rabol: Bukarestben, Észrevettem, rögtön, hogy a szakadék nem roma és roma (cigány) gyerekek széles volt. Kelemen volt különösen nehéz csoportban – gyerekek tonna energiát, de egy igazi hiánya fókusz. Ő kihívás az volt, hogy a csatorna, hogy az energia egy közös tánc darab saját készítés. Az egész műhely, Nagyon kíváncsi volt, hogy ő húzza le. De a kitartás és eltökéltség, hogy ne adja fel ezek a gyerekek fizetik ki. Meg kellett dobni egy gyerek, és követelik, hogy mások megpróbálnak nehezebb. Míg néhány kimaradt, azok, akik maradtak jutalmazták egyfajta teljesítmény és a büszkeség, amely úgy tűnt, hogy nem elég a saját otthoni környezetben.

Busan, Az észak-koreai gyerekek úgy tűnt, félnek, hogy jöjjön ki a shell. A dél-koreai gyerekek úgy tűnt, hogy figyelmen kívül hagyja őket, amíg Sean tolta őket, és óvatosan átvezette őket mozgásos gyakorlatok kényszerítette őket, hogy keressenek, tartani, és koordinálja azok mozgása együtt. Ez egy figyelemre méltó transzformációs, valamit, amit nem tudott elérni, mielőtt, még egy közös nyelv.

Adel volt Bagdadban, Clement és Sean New Yorkban. És mégis megosztani tudásukat a tehetséges, de képzetlen táncos egy háború sújtotta ország úgy tűnt, hogy neki nem csak az új eszközök, de a remény. Egy ilyen helyzetben, türelem a legnagyobb erény. Miután évekig vezető műhelyek a nehéz helyeken, Az akkumulátor Táncosok felismerték, hogy nem adja fel olyan fontos, mint ami egy tánc.

Hogyan sikerült “létrehozása dance” a különböző közösségek hidakat?

Kornélia: Ahhoz, hogy a táncok, meg kell használni az eszközöket a koreográfia. Ellentétben tantárgyak, tanulás ezen eszközök függ mozgás. Amint a gyerekek elkezdenek mozogni, nyitnak csatornákat. Kezdik megérteni magukat új módon, és ahogy felébrednek a saját érzéseit, ők jobban tud együtt érezni másokkal. Ez viszont, lehetővé teszi az együttműködést. Csak mozgatásával együtt, nem tudnak segíteni, de csatlakozni, mint emberi lények. Ahogy Clement Mensah, az egyik táncos-tanár, mondja a filmben, „Nem kell beszélni dance angol. Nem kell beszélni tánc arab. Nem kell beszélni dance román. Ez lesz az adott nyelvet.”

rabol: A szándék az Dancing Csatlakozás műhelyek az, hogy a különböző csoportok a kultúra együtt. Dél-Korea, Románia, különösen, A gyerekek maguk elválasztott elején a műhelyek. A Akkumulátor táncosok létrehozott gyakorlatok, amelyek keveredtek a két csoport, és csatlakozások történtek, hogy gyorsan szétesnek a határokat, hogy tartotta őket egymástól. Függetlenül attól, hogy a minőség a teljesítmény, Ezek a kapcsolatok kovácsolt kötés tartó időtartamán túl a műhelyek maguk.

“As film kifejezi az alapokat az emberi kapcsolatok - mozgás, érintés, kihallgatás, történetmesélés, kreativitás, önkifejezés - valami transzcendens közlik, hogy lélegzik reményt egy jobb, humánusabb jövő.” — Rob Fruchtman

Lehet bármilyen tánctanár használni a film, mint erőforrás? Hogy lehetne ütemtervet a változás?

Kornélia: A táncos-tanár a film nagyon példaképek, nem csak a diákok, hanem az összes oktatók. Az anyukám, aki tanított művészeti több mint 40 év, azt mondta, hogy a film tette szeretnék visszamenni és tanítani újra, mert látta, hogy sok új lehetőséget. A Tánc lehet csatlakozni a program maga egy terv. Építőelemek hogy a diákok elérni egyre nagyobb kihívást jelentő, komplex feladatok. Amikor a diákok elsajátítsák az egyik, ők magabiztosabb kezelésében a következő. És, hogy a bizalom ragályos, az egyik diák a következő. Az egésznek a tetejébe, ők készül, hogy végre a nyilvános. Minden workshop, ott csak egy hét, hogy a fiatalok, akik lehet, ellenség, akik visszaéltek, aki lehet félelmetes -, akik nem akarnak mozogni egyáltalán - egy olyan helyre, ahol nem csak kifejezni magukat tánc, de végre a helyi közösségek számára. És minden alkalommal,, úgy húzza le. Ez önmagában megteremti a fiatalok tartós érzését elsajátítását és lehetősége. Ez is mutatja,, egyértelműen, a mély átalakulás valóban lehetséges - és meglepően rövid idő.

Milyen más módon remélsz a film lesz különbséget tenni?

Kornélia: As filmmakers, úgy véljük, hogy a szenvedés született lekapcsolása: másoktól, lehetőségekből, a reménytől és még a saját szervek. De mi a hatalom, hogy foglalkozzon, hogy a szenvedés útján összekötő. A film bemutatja, tanárok és a diákok, gyerekek a különböző hátterű, és a különböző kultúrájú emberek keresztül csatlakozik az egyetemes nyelv mozgásának. De a film is kínál intim bepillantást az életét és tapasztalatait az emberek gyakran látni, mint a „másik” - mégis itt látjuk őket ugyanazon vágyak és félelmek, hogy mindannyian osztozunk.

rabol: Ahogy futam, vallási és etnikai megosztottság az emberek az egész világon, reméljük, hogy a film megmutatja, hogy mi lehet kapcsolódni egymással valami alapvető minden emberre: mozgalom. És mivel a film kifejezi az alapokat az emberi kapcsolatok - mozgás, érintés, kihallgatás, történetmesélés, kreativitás, önkifejezés - valami transzcendens közlik, hogy lélegzik reményt egy jobb, humánusabb jövő.

Jonathan do úgy gondolja, hogy a modell skálázható?

The question of scalability is made manifest by the rapid expansion of our programs globally. We address scale and sustainability by training local dancers, dance teachers and others such as theater and physical education teachers by having them shadow and partner with our teaching artists when we run Dancing to Connect workshops. We have also conducted a training program, „Tánc a Kapcsolódás Intézet’ Négy ismétléseket New York City, A résztvevők többek között NYC állami középiskolai tanár, Nemrég érettségizett tánc szakon az amerikai és nemzetközi egyetemek, and professionals working in the field of dance education.

Felső sor LR: C. M. Rubin, Rob Fruchtman, Jonathan Hollander

Alsó sor LR: Cornelia Ravenal, Mikael Soders

Kapcsolódó hozzászólások:

Around the World in 30 Napok - május 2018 A Global Search for Education: More Materials for the Arts A Global Search for Education: Top Global tanár Bloggerek – Tanulás a Művészetek A Global Search for Education: Van egy hang