Írta: Sean Hendrickson
I’ve been reviewing submitted films for about 3 or so months now, és Te jössz by Director Ethan Thomas is by far the most I’ve enjoyed any of them.
The concept for the film itself is fantastic: 2 close friends, one of which is moving. How do best friends cope with a foreseeable end to their closeness? There is such a genuine chemistry between the two characters, and as we progress, hogy a kémia csak még tragikusabbá teszi.
Kezdve a medence melletti jelenettel, a zeneválasztás, világítás, a storyboardozás pedig heves nosztalgiát vált ki. Késő este sprint a baseballpályákon; megáll a helyi kisboltnál; néma autók a régi utcákon; mindez felállítja egy barátság tétjét, amelyről tudod, hogy a végéhez közeledik.
A film végén, a visszaséta, hogy visszaszerezzem az összes kidobott tárgyat, valóban megütött bennem az érzelmeket, és az új, magányos szobája körüli gondos elhelyezés csak még erősebben hatott rá.
This film does an exceptional job at evoking youth, nostalgia, and the bitter-sweet cycle of growth.
I would rate this film a 5/5 csillagok.
A csendes-óceán északnyugati részén élő diák és művész, aki az audio/zenei produkcióra összpontosít, és szenvedélye az életvitelünk modernizálása.
Legutóbbi hozzászólások